SZABÓ ISTVÁN

(Cserszegtomaj, 1931. március 7. – Budapest, 1976. március 16.) – író.

Parasztcsaládból származott. A keszthelyi polgári iskola elvégzése után földművesként dolgozott. 1949–51 között traktoros volt a keszthelyi gépállomáson, majd fél évig katonai szolgálatot teljesített, melynek letöltése után hazatért szülőfalujába és ismét földművelésből élt. Közben 1951–53-ig az inotai építkezéseknél is folytatott segédmunkát. Első írói próbálkozásaira Vajkai Aurél néprajzkutató figyelt fel. 1953-ban megismerkedett Kodolányi Jánossal, majd Jankovics Ferenccel, aki Szigligeten bemutatta írótársainak. 1953–56 között a pesti egyetem bölcsészkarán magyar szakon folytatott tanulmányokat, de nem fejezte be. Előbb könyvtáros, majd szabadfoglalkozású író lett. 1954-től jelentek meg novellái. Művein Móricz Zsigmond és Kodolányi János hatása is érezhető. Írásainak legnagyobb része gyermekkorának környezetét, a paraszti világot idézi, a magyar falusi társadalom múltját és átalakuló életét mutatja be drámai feszültséggel, nagy lélektani érzékkel. Rendszeresen jelentek meg írásai az Új Hang és a Szabad Ifjúság c. lapban. Novelláiból Tallinban válogatás jelent meg észt nyelven. Bertold Brecht több tanulmányát is magyarra fordította Sós Endrével együtt, valamint W. Schreyer: A sárga cápa c. regényét. Alkotó munkásságának elismeréseképpen két alkalommal is József Attila díjjal jutalmazták (1957, 1964). Élete utolsó éveit már nagyrészt Cserszegtomajon töltötte.

Főbb művei:

• A lázadó (elbeszélések). Bp. 1956.
• Varázslat kertje (elbeszélések). Bp. 1963.
• Ne nézz hátra (elbeszélések). Bp. 1972.
• Iskola a magasban (elbeszélések, önéletrajzi írások). Bp. 1977.
• Hajnalok hajnala (válogatott elbeszélések). Bp. 1978.
• Hazulról odáig (elbeszélések). Bp. 1980.
• A szabadság keresztje (válogatott elbeszélések). Bp. 1987.
• Isten teremtményei (összegyűjtött novellák). Bp. 1991.
• A barátság szelleme (levél- és dokumentumgyűjtemény). Bp. 2009.