VAJKAI (WAGENHUBER) AURÉL, dr.

(Kolozsvár, 1903. május 14. – Budapest, 1987. november 29.)
orvos, néprajzkutató, muzeológus, szakíró.

Kassán érettségizett. 1927-ben orvosi diplomát szerzett a budapesti tudományegyetemen. Pályája kezdetén a pszichológia iránt érdeklődött, rövid ideig az Angyalföldi Elmegyógyintézetben dolgozott. Figyelme hamarosan a néprajz felé fordult, kapcsolatba került a budapesti Néprajzi Múzeummal. 1930-tól rendszeresen végzett néprajzi kutatásokat. 1937-től Veszprémben volt muzeológus, majd 1939–41 között a keszthelyi Balatoni Múzeumban gyakornokoskodott. 1941-től a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársaként végezte feladatait, 1942–45 között a Magyarságtudományi Intézetben vállalt állást és főként Erdélyben végzett kutatásokat, illetve a Magyar Néprajzi Atlaszhoz gyűjtött adatokat. 1946–48 között a budapesti Tudományegyetem néprajzi tanszékén volt helyettes tanár. 1949-ben a veszprémi Bakony Múzeum alapító vezetője, majd 1955-ig igazgatója lett, 1955-től tudományos osztályvezetői tisztséget töltött be. 1949-ben ő rendezte a II. világháború után elsőként megnyíló keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzi kiállítását. 1959-ben elnyerte a történettudomány és a néprajz kandidátusa címet. 1965-ben vonult nyugdíjba. 1950-től Balatonalmádiban élt, emellett sokat tartózkodott Cserszegtomajon. Tudományos munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt, foglalkozott a népi építészettel, a népi orvoslással, a paraszti életmóddal, a népi kultúrával. Több száz tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, elsősorban az Ethnographia és a Néprajzi Értesítő, a Vasi Szemle c. lapokban, a Bakonyi Múzeum Évkönyveiben és a Magyar Népkutatás Kézikönyvében, valamint napilapokban. Művészeti, honismereti, idegenforgalmi tárgyú cikkeket és zenekritikákat is írt. Felfedezte és írói pályáján elindította Cserszegtomajról Szabó István (1931–1976) írót. Munkássága elismeréseként 1977-ben Győrffy István-emlékéremmel, 1983-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A népi orvoslás terén elért eredményeit az Orvostörténeti Társaság népi orvoslás szakosztálya örökös elnöki cím adományozásával ismerte el.

Publikációi:

• Cserszegtomaj. Bp. 1939. – Adatok Tóköz néprajzához. Szombathely. 1940.
• Veszprém megye népi építkezése. Bp. 1940.
• A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon. Bp. 1941.
• Népi orvoslás a Borsavölgyében. Kolozsvár. 1943.
• A magyar nép életmódja. Kolozsvár. 1943.
• A magyar népi táplálkozás kutatása. Bp. 1947.
• A magyar népi építkezés és lakás kutatása. Bp. 1948.
• A magyar népi orvoslás kutatása. Bp. 1948.
• Népünk természetismerete. Bp. 1948.
• A balatonfelvidéki és Bakony vidéki falusi épületek a XVIII. századtól. Bp. 1957.
• Balaton melléki présházak. Bp. 1958.
• A Bakony néprajza. Bp. 1959.
• Szentgál. Bp. 1959.
• Balatonmellék. Bp. 1964.