Műszak - Művészek zárókiállítás

Művészeti Sokszínűség a béke és a szolidaritás jegyében

2022. július 25-én hétfőn folytatódott az alkotótábor nagy nyilvánosság elé tárt művészeti kavalkádja, mely Takács-Szencz Lívia és Takács Ferdinánd otthonában valósult meg.

 „Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.
Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit
hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.
A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az
ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor
nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről
jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.”

Vörös Sándor: Országhoz

 A zene és a festészet harmóniáját tükrözte az akciófestészet, melyhez Burucs Szabolcs saját szerzeményit adta elő. A közös festményt Takács-Szencz Lívia (Cserszegtomaj), Horváth Melinda (Alsó-Ausztria) és Kolumpán Antal Ilonka (Erdély) alkották.

Takács Ferdinánd köszöntő szavait követően, Cséby Géza író mutatta be pár szóban alkotótársait, akik a következők voltak: Bardócz Csaba, Dögös András, Horváth Péter, Lángi Péter, Nagy Antal Róbert, Németh István Péter, Sall László, Szálinger Balázs, Tolvéth Zsófia. Az alkotásokat Horváth Péter versmondó szavalta el.

Takács Ferinánd

 

A versek elhangzását követően Basilides Bálint könyvbemutatójára került sor, mely során megismerhettük az író gyermekkori élményein keresztül az adott kor lenyomatát.

Basilides Bálint

„Olyan világban élünk, ahol minden nagyon gyorsan történik. Mi elég boldogok voltunk a lassabb világban. Fontos, hogy erre is emlékezzünk. Hogyan éli meg a háborút egy gyermek? Egy gyermek nem lát mindent, csak a hozzá közel állókat. A katonában az embert látja, a mosolyt és azt hogy feltétel nélkül játszana vele, ha a nagymama fel nem világosítaná, hogy a katona egy gonosz ember. Ennek ellenére ő mégis csak a nevető katona mosolyára emlékezik, csak az embert látja benne.”

Balogh István Péter

Az este finom lecsópartibba torkollott, ahol a finom sütemények és italokkal mellett kellemes beszélgetésekkel folytatódott az este.

2022. július 27-én szerdán délután a Műszak zárókiállításra került sor. Horváth Péter versmondó Vörös Sándor 1945-ben írt Teljesség felé című kötetéből idézte az Országhoz című írást, mely ma 77 évvel később is örök érvénnyel bír.

Takács Ferdinánd és Horváth Péter

 

Majd a JÓSLÁS AZ ÁLLANDÓ HÁBORÚRÓL című írását olvasta fel:
„A tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a tömeggel
együtt-üvöltést bátorságnak, az érzelgősséget költői lelkületnek, a dióhéjak
csörgetését haladó-szellemnek, a kapzsi, szűkhomlokú élelmességet
észnek, a csoportos unatkozást szórakozásnak, a mirigyek játékát élvezetnek.
A polgári kötelesség, bátorság, költői lelkület, haladó-szellem, ész, szórakozás
és élvezet együttesét társadalmi és gazdasági egyensúlynak nevezik.
A társadalmi és gazdasági egyensúly egyre kényesebbé válik: mind-több
a rendelet, megszűkítés, büntetés; nemsokára a nép jobban fog irtózni a
békétől, mint a háborútól; végül az egyensúlyt állandó hadiállapottal kell
fönntartani. Megkezdődik az a háború, melyben a győzelmi szándék csak a
múlttól örökölt szólam, az igazi, titkos cél a háború tovább-vonszolása:
egyik harcolófél se meri vállalni azt a gazdasági gordiusi-csomót, amit a béke
jelentene. Majd örül, aki katona lehet, mert jobb az ellátása és nagyobb
a biztonsága, mint a lakosságé; s igyekszik a harctérre kerülni, mert ott
ígérkezik az elérhető legnagyobb szabadság. Nem a béke lesz a rend, nem a
háború lesz a zűrzavar, hanem megfordítva; ez lesz az állandó háború kora.
Nem egy mozzanata a fordított sakkhoz fog hasonlítani, ahol az nyer, akinek
minden bábját kiütötték.
Ez az állapot részben már elérkezett. Most rövid, derűs időszak következik,
de ez csak a hosszú telet megelőző csali napsütés, vénasszonyok nyara.
Harminc esztendő sem telik el és megkezdődik az a korszak, mikor nem az
ember vezeti a háborút, hanem a háború az embert.”

 

 

Takács Ferdinánd a szolidaritás jegyében elmondta, hogy nagyon boldog, hiszen 32 év után egy ilyen nehéz helyzetben is sikerült megrendezniük az alkotó tábort, ahová mindig érkeznek újabb és újabb látogatók is. Ennek örömére minden alkotó, segítő számára egy-egy emléklappal köszönték meg a közreműködésüket.

 

 

Ezt követően Cséby Géza 12. alkalommal megnyitotta a Műszak zárókiállítását, illetve a 32. Alkotótábor értékeire hívta fel a figyelmet, melyek önmagukért beszélnek.

Lika Károlyt idézve elmondta, hogy minél könnyebben lehet egy képet szóban elmondani, annál rosszabb mű az, mert annál inkább közeledik egy ránézve idegen világ az irodalom felé. Persze vannak hidak e kettő között, hiszen Szencz Lívia, a verseket illusztrálva a festészetet és az irodalmat teljes összhangba hozta.

Bézsenyi Zsolt - Rácsok mögött

Basilides Bálint - Csapás után

Takács-Szenyz Lívia - Időálló

Bézsenyi Zsolt - Valamikori Virágmező

Basilides Bálint - Békehíd

Horváth Melinda - Balatoni nyár

Diego Castra - Gondolatok az időről

Bögös András - Délután három óra egy palóc faluban

A vers illusztrációt Takács-Szencz Lívia készítette

Krausz Dániel - 2022. 02. 24.

Lénárd Gábor - Vakok között félszemű a király

Tirnován Tamás

Lénárd Gábor - Trónoló

Takács-Szencz Lívia - Ami még megmaradt

38 művész alkotásaiból készült az idei Műszak kiállítása, mely ma is a múzsák találkozó helye. Kívánjuk, hogy maradjon ez így még hosszú, hosszú évekig!

 

Készítette: Süliné Elekes Éva