Híres emberek

 SZABÓ ISTVÁN

(Cserszegtomaj, 1931. március 7. – Budapest, 1976. március 16.) – író.
Parasztcsaládból származott. A keszthelyi polgári iskola elvégzése után földművesként dolgozott. 1949–51 között traktoros volt a keszthelyi gépállomáson, majd fél évig katonai szolgálatot teljesített, melynek letöltése után hazatért szülőfalujába és ismét földművelésből élt. Közben 1951–53-ig az inotai építkezéseknél is folytatott segédmunkát. Első írói próbálkozásaira Vajkai Aurél néprajzkutató figyelt fel. 1953-ban megismerkedett Kodolányi Jánossal, majd Jankovics Ferenccel, aki Szigligeten bemutatta írótársainak. 1953–56 között a pesti egyetem bölcsészkarán magyar szakon folytatott tanulmányokat, de nem fejezte be. Előbb könyvtáros, majd szabadfoglalkozású író lett. 1954-től jelentek meg novellái. Művein Móricz Zsigmond és Kodolányi János hatása is érezhető. Írásainak legnagyobb része gyermekkorának környezetét, a paraszti világot idézi, a magyar falusi társadalom múltját és átalakuló életét mutatja be drámai feszültséggel, nagy lélektani érzékkel. Rendszeresen jelentek meg írásai az Új Hang és a Szabad Ifjúság c. lapban. Novelláiból Tallinban válogatás jelent meg észt nyelven. Bertold Brecht több tanulmányát is magyarra fordította Sós Endrével együtt, valamint W. Schreyer: A sárga cápa c. regényét. Alkotó munkásságának elismeréseképpen két alkalommal is József Attila díjjal jutalmazták (1957, 1964). Élete utolsó éveit már nagyrészt Cserszegtomajon töltötte.

Főbb művei:
– A lázadó (elbeszélések). Bp. 1956. – Varázslat kertje (elbeszélések). Bp. 1963. – Ne nézz hátra (elbeszélések). Bp. 1972. – Iskola a magasban (elbeszélések, önéletrajzi írások). Bp. 1977. – Hajnalok hajnala (válogatott elbeszélések). Bp. 1978. – Hazulról odáig (elbeszélések). Bp. 1980. – A szabadság keresztje (válogatott elbeszélések). Bp. 1987. – Isten teremtményei (összegyűjtött novellák). Bp. 1991. – A barátság szelleme (levél- és dokumentumgyűjtemény). Bp. 2009.

 szab istvn

 

VAJKAI (WAGENHUBER) AURÉL, dr.
(Kolozsvár, 1903. május 14. – Budapest, 1987. november 29.) – orvos, néprajzkutató, muzeológus, szakíró.

Kassán érettségizett. 1927-ben orvosi diplomát szerzett a budapesti tudományegyetemen. Pályája kezdetén a pszichológia iránt érdeklődött, rövid ideig az Angyalföldi Elmegyógyintézetben dolgozott. Figyelme hamarosan a néprajz felé fordult, kapcsolatba került a budapesti Néprajzi Múzeummal. 1930-tól rendszeresen végzett néprajzi kutatásokat. 1937-től Veszprémben volt muzeológus, majd 1939–41 között a keszthelyi Balatoni Múzeumban gyakornokoskodott. 1941-től a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársaként végezte feladatait, 1942–45 között a Magyarságtudományi Intézetben vállalt állást és főként Erdélyben végzett kutatásokat, illetve a Magyar Néprajzi Atlaszhoz gyűjtött adatokat. 1946–48 között a budapesti Tudományegyetem néprajzi tanszékén volt helyettes tanár. 1949-ben a veszprémi Bakony Múzeum alapító vezetője, majd 1955-ig igazgatója lett, 1955-től tudományos osztályvezetői tisztséget töltött be. 1949-ben ő rendezte a II. világháború után elsőként megnyíló keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzi kiállítását. 1959-ben elnyerte a történettudomány és a néprajz kandidátusa címet. 1965-ben vonult nyugdíjba. 1950-től Balatonalmádiban élt, emellett sokat tartózkodott Cserszegtomajon. Tudományos munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt, foglalkozott a népi építészettel, a népi orvoslással, a paraszti életmóddal, a népi kultúrával. Több száz tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, elsősorban az Ethnographia és a Néprajzi Értesítő, a Vasi Szemle c. lapokban, a Bakonyi Múzeum Évkönyveiben és a Magyar Népkutatás Kézikönyvében, valamint napilapokban. Művészeti, honismereti, idegenforgalmi tárgyú cikkeket és zenekritikákat is írt. Felfedezte és írói pályáján elindította Cserszegtomajról Szabó István (1931–1976) írót. Munkássága elismeréseként 1977-ben Győrffy István-emlékéremmel, 1983-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A népi orvoslás terén elért eredményeit az Orvostörténeti Társaság népi orvoslás szakosztálya örökös elnöki cím adományozásával ismerte el.

Művei:
– Cserszegtomaj. Bp. 1939. – Adatok Tóköz néprajzához. Szombathely. 1940. – Veszprém megye népi építkezése. Bp. 1940. – A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon. Bp. 1941. – Népi orvoslás a Borsavölgyében. Kolozsvár. 1943. – A magyar nép életmódja. Kolozsvár. 1943. – A magyar népi táplálkozás kutatása. Bp. 1947. – A magyar népi építkezés és lakás kutatása. Bp. 1948. – A magyar népi orvoslás kutatása. Bp. 1948. – Népünk természetismerete. Bp. 1948. – A balatonfelvidéki és Bakony vidéki falusi épületek a XVIII. századtól. Bp. 1957. – Balaton melléki présházak. Bp. 1958. – A Bakony néprajza. Bp. 1959. – Szentgál. Bp. 1959. – Balatonmellék. Bp. 1964.

 vajkai

 

 DR. BAKONYI KÁROLY
(Csopak, 1921. december 22.  – Keszthely, 2010. május 26.) – szőlőnemesítő
1921-ben született Csopakon. 1947-ben az Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Osztálya Kertészeti Tanszékén kezdett dolgozni. Ebben az időben nyugdíjazták édesapját és utódjaként őt bízták meg a cserszegtomaji szőlőtelep vezetésével, ahol a munkák irányítása és a hallgatók oktatása volt a feladata. A szőlő nemesítési munkát 1949-ben kezdte el. A Kertészeti Főiskolán szerzett kertészmérnöki diplomát 1959-ben. Szőlőnemesítésből doktorált 1964-ben. Munkája során hat államilag minősített klón fajtát, Nemes Olasz rizling (1980), Fehér chasselas K16, Piros chasselas K18 (1988) Rizlingszilváni K3 (1992), Olasz rizling Gk. 18, Gk. 37 (2003) állított elő. Keresztezéses nemesítési munkájának eredményeként hat államilag minősített fajta került a termesztésbe: Cserszegi fűszeres (1982), Nektár (1994), Pátria, Rozália, Korona, Pelsó (2001). Alanynemesítés eredménye egy fajta, a Georgikon 28 (2004) és egy klón, a Teleki 5C GK.40 (2009). Elismert klónjait és fajtáit mintegy 4-5000 hektáron termelik. Legsikeresebb fajtája a Cserszegi fűszeres 3352 hektáron található hazánkban, ezen kívül számos más országba is kivitték már. Borát 1998-ban, Angliában az év fehérborának választották.Tudományos főmunkatársként, kutatóként ment nyugdíjba 1982-ben.

bakonyi