Értékeink: Kaposi Imréné Juliska néni 100. születésnapja (2020.04.03.)

Mi is a hosszú, mosolyokkal teli élet titka? Azt mondják, hogy a boldogsághoz a legfontosabb dolog, hogy legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk, no és az sem baj, ha van miben reménykednünk. Most egy cserszegtomaji Hölgyet mutatunk be, akire ez mind igaz még a 100. születésnapját követően is.

 

1920. február 17-én született Kaposi Imréné, akinek születésnapját 2020. február 16-án nagy családi körben ünnepelték a Vadaskerti Csárdában, ahol ő maga is dolgozott régebben. Cserszegtomaj Nagyközség Önkormányzatának képviseletében Elekes István polgármester, Bojtné Pál Szilvia alpolgármester és Antal László a szociális bizottság elnöke köszöntötte Juliska nénit, aki e napon életkorát meghazudtoló módon fogadta a nagyszámú vendégsereget. A virágcsokrok és Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő levelének átadásakor az ünnepelt nagy örömmel olvasta az üzenetet. Nagy nap volt a mai, hiszen egy évszázadnyi emlék ünnepére gyűlt össze a család apraja-nagyja.

Két nappal később én is felkerestem otthonában a Cserszegtomajon élő 100. életévét betöltött Juliska nénit, hogy mesélje el mi is a titka e szép életkorban megtartott vidám hangulatának.

Leánya Kaposi Vera és kedves párja fogadott az ajtóban, majd Juliska nénihez vezettek. A kanapén rádiót a fülére hajtva léptem a szobába, ahol a hétvégi ünnepség virágcsokrainak illata lengte be a levegőt. Juliska nénit szeretet veszi körül, hiszen lekisebb leánya vigyáz rá már 68 éves kora óta. A vidámság és mosolyók mögött kiderül, hogy azért az Ő élete sem volt mindig napsütötte.

 

Itt született Cserszegtomajon az Újhegyen a Sümegi út mellett, ahol 4 éves korára árva lett és testvérei nevelték fel. Ő volt mindenki „szőke hajú tündérkéje”. Férjét már 10 éves korától ismerte, aki 17 éves korában feleségül is vette. Péntek-Kovácsnál lakott, ott volt a Kaposi birtok, melynek kilátása ma is lelki szemei előtt lebeg. Sokat járt akkoriban mezítláb, mert sajnálták a cipőt, hogy el ne vásson.

Három gyermeke született. Kicsit később, már a 60 években tollfosztások töltötték meg az esték hangulatát, hiszen alig volt olyan ház ahol ne lett volna 15-20 liba.

A férfiak mindig megtréfálták a nőket, mert kinyitották az ablakot és elvitte a tollat a szél. A szeretetet, az összetartozást erősítették a diótöréssel töltött esték is, amikor mindenki elmondta örömét, bánatát. Iskolába még, ahogy Vera a leánya is, a Szent Anna templom mellett található régi könyvtár épületébe járt, mely ma lakóház.

Juliska néni csodálatos képzeletvilágáról tanúskodnak álmai, hiszen ottjártamkor mesélte el az előző esti álmát. „ Azt álmodtam, hogy Kambodzsában jártam és ott felpattantam a dobogóra, majd előadtam mindenkinek, hogy a Rubin kockát a magyarok találták fel.” Csak mesél és mesél, szeret énekelni, de még táncolni is. Mit is üzenmindannyiunknak?

„Szeressétek egymást, El ne felejtsétek, a szeretet az élet!”

Hát ez a hosszú élet titka Juliska néni szerint, de ha belegondolunk mi is lehetne ennél fontosabb?

                                                                      Írta: Süliné Elekes Éva