Értékeink: Pátkai Lajosné Annuska néni 100. születésnapja
1920. május 10-én született Pátkai Lajosné Annuska néni Cserszegtomajon, aki idén töltötte 100. születésnapját. E jeles nap alkalmából a család, az egyházközösség, május 22-én pedig Elekes István Cserszegtomaj polgármestere köszöntötte fel Annuska nénit.
A kapun belépve, a kis házhoz közeledve, Annuska néni szép kék szemeiből sugárzott az otthon melege. Itt a család örök életet él, hiszen e birtokot még szülei 1925-ben vásárolták és azóta is az ő családja él itt.
Nagyon sokat dolgozott, 1988-ig marhákat tartottak, amíg a férje élt. Piacozó asszonyként kezdetben hóvirágot és nyúlsóskát gyűjtött, majd adta el a piacon. 94 éves koráig piacozott, amíg egy műtét közbe nem szólt. Ahogyan visszaemlékszik az első piac még a Fő utcán volt Keszthelyen. A Vásártéren volt az állatpiac – 1 hónapban egyszer volt marhavásár, sertéspiac minden héten volt. Az állatokat itt az erdőben legeltették.
„Régen szegény világ volt. Most nincs szegény világ”-mondta Annuska néni. Eladták a tejet, abból sót vettek, vagy amire nagyon szükségük volt. Az emberek nem pazaroltak, örültek annak, amijük volt és nem panaszkodtak folyton, pedig lett volna miért, pláne, ha a mai ember körülményeihez viszonyítjuk a múltat. Mégis az embereknek több ideje volt egymásra, a szomszédokkal beszélgetni.
Nem a tévéből merítették történeteiket, hanem a barátok, a közelben élők életéből. A mai ember ezzel ellentétben jobban ismeri a szappanoperák szereplőinek életét, mint a közvetlen mellettük élők életét. Tartottak például közös káposztaszelést, tollfosztást is. Vasárnaponként misére Keszthelyre mentek, hiszen egy hónapban csak egyszer volt itt helyben mise. Piacra is fejükön gömb alakú megrakott kosárral indultak útra a városba. Egy évben egy nagy ünnepség volta faluban a búcsú, amit a kis kápolnánál tartottak. Ringlist is a szomszéd udvarán állították fel.
Az iskola a vadászházban és a teleházban volt. Amikor a 60-as években átköltözött az iskola a mai helyére a nagyobb gyermekek összegyűjtötték a kisebbeket és együtt indultak el a nem rövid útra. Délután ugyanúgy a nagyobbak összegyűjtötték a kicsiket és így indultak el haza. A hosszú gyaloglások és az egymásért felelőséget vállaló alig nagyobbacska gyermekek közt így teljesen más kapcsolatok alakultak ki, mélyebbek és féltőbbek.
A Rózsafűzér Királynéja Templom a lakók gyűjtésének, munkájának eredményeként épült fel. Adományokat gyűjtöttek a templom javára, volt ahol tojást kaptak és azt eladva tudtak pénzt gyűjteni. A köveket szekérrel hordták össze a férfiak, akinek volt fogatja mindenki hozott. A kőműves mellé a falu lakói álltak be „culágernek”. Az első házasuló pár a templomban Annuska néni és párja voltak.
100 év hosszú idő, de nagyon fontos, hogy emlékezzünk, mert a múlt tapasztalatai, akár hisszük, akár nem, a mai bonyodalmas világban is irányadóak lehetnek és okulhatunk belőlük. Miért várjuk például mindig mástól, hogy az életünkben változás történjen, vagy valami megoldódjon. Láthattuk, hogy régen az emberek nem vártak, hanem összefogtak és bár nem egyik napról a másikra, de elérték a céljukat. Persze az idő az egyik legnagyobb kincsünk, de jobb elindulni egy „gyalogúton”, mint várni a sztrádára, hogy majd azzal villámgyorsan odaérünk. Egy-egy lépéssel is előbbre jutunk, csak induljunk el!
Köszönjük e tanulságos beszélgetést Annuska néni és még egyszer nagyon boldog 100. születésnapot kívánunk egész Cserszegtomaj nevében!
